A szokatlan stratégiát azért hajtották végre, hogy megakadályozzák az orosz csapatokat abban, hogy a legrövidebb utat választják Ukrajnába, amely közvetlenül a nagyrészt elhagyatott, mára szellemvárosnak minősített területen halad keresztül. Az 1986-os reaktorleolvadás után létrejött tilalmi zónába való esetleges orosz behatolás előkészítéseként az ukrán csapatok jelenleg Kalasnyikov puskákkal - valamint a sugárterhelést észlelő berendezésekkel - felszerelve járőröznek Csernobil havas erdőiben és elhagyatott utcáin.
Jurij Shakhraichuk alezredes, az ukrán határőrség munkatársa a The New York Timesnak azt mondta: „Nem számít, hogy szennyezett, vagy nem lakik itt senki.
'Ez a mi területünk, a mi országunk, és meg kell védenünk.'
A tilalmi körzetben járőröző ukrán erőknek nyakukban zsinórt kell viselniük a sugárzás ellenőrzéséhez.
Vannak olyan jegyzőkönyvek is, amelyek szerint azonnal le kell vonni őket, ha erősen besugárzott területre tévednek.
Eddig egyik csapat sem szenvedett nagy dózist – magyarázta Shakhraichuk ezredes.
Mivel korlátozott számú ukrán erők tartózkodnak a térségben, küldetésük nem az orosz invázió visszaverése, hanem az esetleges figyelmeztető jelzések rögzítése.
Shakhraichuk ezredes azt mondta: 'Információkat gyűjtünk a határ menti helyzetről.'
Két hónappal ezelőtt további ukrán csapatokat vonultattak fel a csernobili zónába, miután a Kreml katonáit Fehéroroszországba szállították, amelynek határa mindössze öt mérföldre van a felrobbant reaktortól.
A térséggel szembeni orosz ellenségeskedés jelei érzelmi reakciókat váltottak ki azokból, akik emlékeznek az orosz és ukrán segélyszolgálatok 1986-ban indított közös fellépésére.
A csapatoknak sugárzásérzékelő berendezést kell magukkal vinniük (Kép: Getty)
Ivan Kovalcsuk, egy ukrán tűzoltó, aki a katasztrófa nyomán küzdött a tüzet megfékezéséért az üzemben, azt mondta: „Hogy lehet ez?
– Együtt számoltuk fel a balesetet.
Így fejezte be: „Ha most ezt teszik velünk, sajnálom az embereket Ukrajnában.”
A mintegy 1000 négyzetmérföldes csernobili zóna a legrövidebb út a fehérorosz határtól Kijevig.
Mocsaras területei és sűrű erdői miatt azonban az északról érkező inváziós útvonalat a Kreml kevésbé látta kedvezően, annak ellenére, hogy légvonalban rövidebb.
Csernobil továbbra is otthont ad azoknak a munkásoknak, akik a körzetben végeznek rotációt, és a helyükön tartják a biztonsági berendezéseket – például a reaktort körülvevő konténment szerkezetet.
Egy munkás, Oleksei Prishepa azt mondta: „Nem tudjuk, mi öl meg minket először, a vírus, a sugárzás vagy a háború.”
Prishepa úr ugyanakkor közömbösségét fejezte ki amiatt, hogy a szennyezett földet elveszítette a Kreml.
Hozzátette: 'Ez egy pusztaság... Soha nem fog itt termés teremni.'
A tilalmi zónát nagyrészt nem őrizték egészen addig, amíg a régióban számos esemény arra nem késztette Ukrajnát, hogy katonákat csoportosítson oda.
Először is az orosz csapatok felhalmozódása, majd a novemberi fehéroroszországi migránsválság, amely azzal fenyegetett, hogy átterjed Ukrajnára, és zavargásokat szít.
Ukrajna válaszul akkor 7500 extra őrt küldött a fehérorosz határra.
Februárban közös hadgyakorlatot terveznek Oroszország és Fehéroroszország között, ami okot ad Moszkvának arra, hogy több katonát és felszerelést küldjön a Kreml szövetségeséhez – és tovább erősíti az ukrajnai behatolástól való félelmet.
Oroszország hevesen tagadta, hogy meg akarná támadni Ukrajnát.
Az egyik egészen odáig ment, hogy azt sugallják, hogy az orosz csapatok jelenlétét Ukrajna határán elterelési taktikaként használják, miközben Moszkva folytatja az úgynevezett „”, a kibertámadások és a félretájékoztatás kulcsfontosságú szerepet tölt be a Kreml stratégiájában.